Azért jöttem stúdiózenésznek, mert biztosan éreztem azt, hogy valójában az a célom, hogy lehetőséget kapjak a zenei élet krémjében és sikerre vágytam. A siker pedig kifizetődő. Ez az igazság. Bár bele is lehet bukni az egészbe. Nekem egyszer majdnem sikerült, rásegítéssel. Azóta sem láttam a fickót, aki a menedzserem volt még kint Londonban.
Elkalandoztak a gondolataim, pedig Lantos Úr kifejezetten egy humoros úriember volt.
Főleg amikor meghallottam mennyi gázsit kínált fel nekem. Figyeltem ezt a Laci csávót is,
Úgy éreztem hiányosságai vannak üzleti téren, mert meg sem mukkant, amikor a pénzről esett szó. Fel kell alkudnod az összeget! – hajtogattam magamban. Össze és szét is. Mindig ugyanúgy maradt.
Aztán Lacira néztem. Nagyon karakteres, fiatal, velem egykorú, hamarosan harmincas éveibe lépő srác volt. Tippeltem, legalábbis. Biztos voltam a dolgomban. Ennyi pénzért nem, nem. Több gázsira számíthatok, ha valami kereskedelmi csatornához igazolok - kérésre, bohóckodni. A hírnevemet pedig meggyalázom. Ugyan már! Fel kell alkudnod az összeget!- hajtogattam. Laciét is, hiába nem bolondul az egészért.
Akárminek is kell megfelelnem, neki is menni fog. Egészen merész, izgalmas ötletek fordultak végig az agyamon. Már láttam magam előtt „magunkat”, a zenekart, ahogyan egyre bővül csapatunk, színes egyéniségekkel, vokalistákkal, dobossal…
Szinte azt is éreztem magamban, amit elterveztem. Az a látvány, hát szóval…egy színpadi látványnak is csúcs lesz.
Tudtam, hogy fel kell alkudnom az összeget! Hiszen igényes, jó zenekarban akartam játszani. Aztán sokat keresni. Nem holmi maszlag bandákban, meg a televízióban bohóckodni.
Egy erőteljes mozdulattal kihúztam a hátamat a széken, vállaimat hátranyomtam a támlára s égető szemekkel, gúnyosan, szinte mérgesen egy műanyag mosolyt formáltam a számra.
Az eszemet farigcsálva sem tudtam magamhoz térni attól, amit Lantos pár perccel ezelőtt a fizetésről mondott…
Remegtem a gondolattól, hogy most igazán próbára tettek és ezért gyorsan cselekednem kellett!
Nem voltam igazából vérig sértve, de ezt nem hagyhattam annyiban.
- Nos, Lantos Úr! Szólhatnék? ( Ideje sem volt engedélyt adni nekem.)
- Az összeg, amit felajánlott. Túl alacsonyan üti a színvonalas gázsi mértékét.
Kemény, határozott, elszánt voltam. Az arcvonásaimat használtam fegyverként ellene. Próbáltam erősnek tűnni. Pedig ezek után maximum kirúgásra számíthattam.
- Szóval azt akarja mondani, hogy kevésnek találja az összeget, amit felajánlottam?
- Igen. – Válaszoltam.
- Aztán csönd lett. Nem szólt senki egy szót sem. Talán még egy picit vizslatott a tekintetével, majd az állát vakargatva a tárgyra tért.
- Rendben van. Majd keresünk maga helyett mást. –Hangzott el Mr. szájából a flegma felsőbbrendűség elve.
Felálltam, hogy elhagyom a termet, de Laci közbevágott…
- Csatlakozom.
- Uraim! – Hörrent fel Lantos Úr! Mit művelnek maguk? Most keressek új embereket a posztra, akik hajlandóak nekem engedelmeskedni?
Laci, talán sarokba akart szorítani, nem tudom, vagy lecsillapítani. Ugyan már, miért kockáztatna miattam. Hiszem nem is ismer még.
Annyira nem voltam beélesítve, mint egy lövedék, kilövés előtt. Egyáltalán nem voltam felhúzva, mint egy robbanni vágyó dinamit.
- Lacinak igen, de Mr. Lantosnak nem tetszett a stílusa.
Lantos fejét kiverte a veríték. Lecsüngött a modoráról a tény, hogy ő a góré és én nem kerekedhetek felül az elképzelésein.
- Őszintén szólva, köthetünk egyezséget. Egy feltétellel.
Egyetlenegy botlás, vagy balhé a koncerteken és repülnek. Megértették?
- Nekem megfelel. – Válaszoltam.
- Szintúgy. – Szólt Laci.
Rosszabb reagálásra számítottam Lantostól. Tudtam, hogy ez csak a húzásom, megkérdőjelezte a létem a csapatban és szó szerint gödröt ástam magamnak és Lacinak is.
- Túl jók a papírjai, Felipe. Kíváncsi vagyok a tudására, tudja lehet többet is megér maga, de a próbaidőre fejenként havonta, a társával együtt az általam felajánlott összeget fogják megkapni. Plusz százalékok és az emelés, a próbaidő után.
A próbaidő alatt nem piszkálom magukat, de viselkedjenek.
Majd idővel tárgyalunk, hogyan is tovább.
Nem ellenkeztem. Kellett a meló, de nem mindenáron. Érdekesnek találtam ezt a srácot, itt magam mellett. Bár első látásra nem volt szimpatikus, de ezt az érzést csak irigységből tápláltam iránta. Féltem az önzőségemtől, s hogy vetélytársam akadhat.
Nem is tudom. Volt benne valami eredeti, túl eredetinek tűnt. S neki is annyi fizetést ajánlottak, amennyit nekem…
Aztán Lantos Laci felé fordult majd rám nézett.
- Elfogadják a feltételeimet, Uraim?
Idegesített ez az „Uraim”. Semmi tegeződés. Persze. Távolságtartás kötelező. Védekezés.
A papírjaikat olvasva nincsen kétségem a tudásuk felől. László, magának különösebb stúdiómunkái nincsenek. De látom, hogy dalokat ír. Ez tetszik.
- Természetesen így minden megfelel. – válaszolta szerényen Laci, bár egy percig sem gondoltam, hogy ennyire csöndes…
- Holnap reggel nyolc órára legyenek a stúdióban. Kipróbálhatják, vagy kirúgathatják magukat! Ne késsenek! – Ezekkel a hideg szavakkal hessegetett el minket. Mintha éppen sietős dolga akadt volna.
Kifelé menet elhatároztam, hogy ezt a Laci gyereket, kicsit fülön csípem egy faggatásra.
Kíváncsi voltam a stílusára, hogy bírni fogom –e , vagy sem! Jó kérdés!
