(A kedves olvasók, vagyis Önök nem hihetik azt, hogy az élet olyan egyszerű. Vajon, hogy lehet az, hogy Laci és Éva még nem találkozott egymással? Én tudom a választ, de Laci még nem tudja, hogy a legjobb barátja, az ikertestvérének a szerelme…)
Titkokat halmozott fel a tányéromra az élet. Megjártunk egy csomó helyet, felléptünk hazai fesztiválokon, majd Bécsben. Az állandósult nyüzsgés, a koncertezés kikészítette az idegeimet. Keveset aludtam, nem úgy koncentráltam a feladatokra, ahogyan azt jómagamtól elvártam. Zsombor nem fogadta pozitívan a bécsi akciónkat. Én pedig Zsombort. Lantos Úr is behívatott az irodájába és nem volt rózsás a hangulata. Felipének észrevehetően nem a dalszövegíráson járt az esze és folyton elmaradozott, késett a próbákról. Észrevehetően rejtegette előlem az új barátnőjét is. Kezdett szétesni a csapat. Andrással nem lehetett kommunikálni. Mindenki élt a saját maga kis világában, és ez nem volt így jó. Minden elromlott. Viszont nem szállhattam ki, és nem is akartam kiszállni. Új bandát egyik pillanatról a másikra nem tudtam volna magam mellé képzelni. Össze kellett valahogy ragasztanom újra a meglévőt. Tudtam, hogy erre csak Joe a megoldás. Senki más.
Joe- ról annyit tudtam, amennyit a lapokban olvastam. Meg amennyit Zsombor mesélt róla. Öreglegény nem vitatom, de nem az évjárat püfögteti rosszul az autót. Ez a guitarra jobban szólt, mint csak sejteni mertem. Végignéztem a tizenöt évvel ezelőtti koncerteket, lestem a szólóját, és csak igennel tudtam rá felelni. Joe-nál nyeregben volt a gitár, és azok az akkordjátékok, amiket tőle hallottam, nem a megszeppent zenei világról árulkodtak. Zsombor szerintem kissé irigy volt iránta, és túlságosan kételkedett saját magában. Ezért szakadtak szét, ezért nem figyeltek egymásra. Tudtam, hogy meg kell keresnem Joe-t és hatnom kell rá. Azt is tudtam, Lantos és Zsombor sem fog ellenem vétkezni, ha ezt a meccset eljátszom egy döntetlenre…( Bizony.)
- Te komolyan azt gondoltad, hogy a zenélésből meg fogsz tudni élni? - hunyorított rám Zsombor, s közben az arcába szűrődő fény megvilágításából magából kifordult arca megdöbbentette az enyémet is.
- Idejössz a világ végéről, egy idegen országba, ahol semmid sincs, és semmi sem köt ide. Én a helyedben okosabb lettem volna, és nem teszek olyasmit, ami nem a helyénvaló.
Egy szót sem szóltam, hagytam hadd jöjjön ki a sodrából.
- Megkukultál?- nézett rám bambán, mint aki nem tiszta. Akkor sem szóltam, csak elröhögtem magam.
- Most meg mi olyan vicces?- düledezett, és tekintetével próbált ostromolni.
- Zsombor, azt tudom sosem vagy eszednél, de ilyen önző már nem lehetsz, hogy megtilts nekem dolgokat, hogy találkozzam a testvéremmel. Nem a tulajdonod. Ő nem egy tárgy, holmi ékszer, amit felhúzhatsz, majd levehetsz az ujjadról, ha kedved úgy tartja.
- Márpedig ez akkor kemény harcnak ígérkezik, barátom. Aztán én nem tiltottam meg neked semmit. Te tiltod meg magadtól a dolgokat.
- Egyelőre, te laksz az én lakásomban, szereztem neked protekciós munkát, úgyhogy ha boldogulni akarsz nélkülem, akkor minderre a kényelemre nincsen szükséged. Évát pedig én ismerem jobban és felzaklatná, ha a kis hazugságok csak így napfényre kerülnének. Testvérke a nagyvilágból belopja magát az életébe, és majd mindenki boldog lesz…
- Ennyire érzéketlen voltál velem szemben is – mordultam fel. Nem csoda, ha nincs most veled, és nincs jogod így beszélni velem!
Ez a hangvétel nekem egyáltalán nem tetszett, legszívesebben a földbe döngöltem volna a puszta kezemmel, de csak gondolatban…
- Te féltékeny vagy! - hümmögtem az orra alá a nemtetszésemet.
- S ráadásul a bosszúd szeme hozzám ért most fel, de nem rám irányul - Zsombor, te őrűlt vagy!
- Lehet, hogy őrült vagyok, de legalább tudom, hogyan csináljam az őrültségeimet, gondosan megtervezve és beiktatva egyszer a gyakorlatban is…..
- Joe, ő mindennek az oka – váltott hirtelen témát a ficsúr, nem igazán vágtam mire célzott…
- Joe, így Joe úgy, a drága basszerom, a hihetetlen tehetséges gitárosom, akiért megőrült a közönség. Nem tudtam elviselni…
- Áá, vagyis beparáztál, nem is rám támadnak a rosszhiszemű zöld szörnyek belőled, hanem rá, ez szép. Legalább megkímélsz, mert ha nem akkor ide-vagy oda az ismeretség, meg a jótett helyébe jót várj. Én tudok segíteni neked.
- És tudok Ron Flashről is. Mibe keveredtél?
- Ez szép mondhatom, egymás ellen játszunk, egy csapatban. - Diadalmaskodni akart a szavaival felettem…
- Nem, nem, ez nem éppen így van, ha már átvágtattál a témán, hadd mondjam el, hogy tudatosítsam benned: Nem is vagyunk egy csapatban, így nem játszhatunk egymás ellen, én vagyok egy csapat és te egy másik, az én csapatomba nem tartoznak olyan álbarátok, akik képesek lennének egy csapaton belül arra, hogy hátba támadjanak…
- És ha nem élek meg a zenélésből, egye fene, nekem ez már nem erről szól. – fakadt ki magánkívül Zsombor.
- Gondolom, Joi-nak sem tetszett a csapatjátékod.
- Neki az nem tetszett, hogy jobb voltam nála. -Fűzte Zsombor tovább a fonalat, aminek már lassan nem is látszott a vége.
Komoly arcot vágtam.
- Én azt nem hinném.
- És Ron ő miben sántított?
- Ron drogozott. Keményen drogozott. Tanácsoltam neki, hogy időlegesen hagyja el a zenekaromat, és menjen elvonóra. De személyes támadásnak nyilvánította a segítő szándékomat. A felesége elhagyta és magával vitte a két gyereket is, Ron teljesen összeomlott. Nem bírt lépést tartani a zenekarral, az otthoni dolgait hagyta inkább veszendőbe. A család nem volt összeegyeztethető a folytonos utazásokkal, a fellépésekkel és a csábító kínálattal sem.
- Nők. Szóval nincs hűség csak kísértés, folyton ott a jobb csapatban a rossz ellenfél, a csapatjátékon belüli harc, a folytonos bűntudat. - Fejtegettem tovább a gondolatmenetét.
- Ha még csak az lenne. Teljesen szétcsapott a banda, Joe kiszállt, Ron nem élte túl a nyomást. Egészen az utolsó pillanatig hatni akartam rá, de nem ment.
- Mit akarsz most tenni? Újra összehozni a régmúlt szép idők emlékeit? Újra alapítanád a zenekart? Szerinted menne?
- Nem. Nem akarok új zenekart. Semmilyen zenekart nem akarok. Joe –t ezer éve nem láttam, azt sem tudom, hogy mit reagálna arra, ha felkeresném.
- És ha én keresném fel? – vágtam vissza most én a szavába, akkor talán még alkothatnák egy egészet, minden rossz kiszűrésével.
- Ne élj az illúziók kastélyában Laci, ez itt most nem az Alice csodaországban című darab. Ne fuss a riadt nyúl után, mert gödörbe vezet.
- Lehet, hogy odavezet, de rájövök, hogy a puszta kártyalapok nem parancsolhatnak nekem. Csupán tárgyak és…
- És? Most folytassuk Don Quijote De La Mancha-val?
- Örökké szélmalomharcot vívnál.
- Ez nem szélmalomharc, hanem csapatjáték.
- Meglépnéd? Hogy felkeresd?
- Miért is ne.
- Szerintem ez nem jó ötlet. Már túl késő, csak kezdődnének újra a fellángolt bajok.
- Miből gondolod? Nem ütheted agyon a még el sem kezdődött terveket. Rendbe kell tenned magadban a kérdéseket és lépni kell.
- Csak hiszed. Joe a nehezebb gondolat.
- Mi már megöltük azt az időt. - Lohasztotta le a padlóra tekintetét Zsombor.
- Ébreszd fel az alvó oroszlánt, különben csak harcolni fogsz önmagaddal, falakat
építesz magadban, és nem hagy nyugodni az érzés, miért nem próbáltad meg.
- Segítek, és el is költözöm a lakásodból.
- Ugyan. Én csak…
- Te csak…? Meggondoltad magad? Nincs rá semmi szükség, elvégre igazad van, nincs ínyemre elkényelmesedni.
- Én pedig nem szívesen játszom ebben a csapatban. Édes a bosszú, nemde? Felgurítanád a múltam egy hörpintésre, mint nyári estéken a jó hideg sör mellé a jagert.
- Az a jó, ha keveredik.
- Te felkeresed Joe-t, és beszélsz vele. Én pedig belenyugszom, hogy nem szívesen hozom össze a csapatot…Meglátjuk. Idő kell hozzá. És Joe-val vigyázz. Sosem volt tiszta. Vigyázz, mert nagyon forrófejű és kemény fickó. Nehéz megütni a fejében a közös hangot.
- Szóval, összehozzuk a zenekart Joe-val, aki elfelejti a régmúlt bosszúságait.
- Azt kétlem, hogy elfelejti, csak szítja majd az elkezdett játékokat.
- És Éva? Vele mi lesz? Őt is bevesszük a csapatba?
- Laci, ez nehéz ügy. Én még meggondolom az egészet, a menedzselés dolog visszaüt. Ezt meg kell még fontolnom. Viszont a csapatot újítani kell, mert így nem életképes. Lantos így is dühös.
- Egy-két koncert erejéig még Joe-val, talán megérné.
- Szóval, nem mersz belevágni. Ha nem Joe, majd lesz más.
- Pedig ő kell a csapatba és nem két koncert erejéig. – Pillantottam közben a kezemen nyüglődő órám mutatóira.
- Ezt Lantos is meg fogja erősíteni.
- Lantos…- áradozott Zsombor.
- Lantosnak csak a pénz számít.
Vajon mi takargatnivalója van még Zsombornak? Fogalmazódott meg bennem a kérdés. A drogos ügyletei, a mások feletti indulatos ítélkezése, megrendíthette Joe-t is, és ha benne több ambíció volt nem csoda, ha máshol akart a tehetségével azonosulni.
