Tibor információi szerint, Joe-t nem helyben, hanem külföldön kellett keressem. Az előkerült napló, Rony Flee tulajdona volt, ami Zsombor irodájából került elő. Még nem tudtam, anyám honnan ismerhette Rony-t, de eléggé közeli ismerősök lehettek. Abba is biztos voltam, a fickó nem a festmények árnyvilágába volt szerelmetes, hanem valami szorosabb kapcsolat fűzhette őket egymásba. Zsombor nem illett a képbe.
A fogadás, Rony, az anyám. Rony már nem tud többet beszélni, tőle sosem tudhatom meg mi történt azon az estén. Vagy mégis? Elővettem a naplót és lapozgatni kezdtem. Az ujjaim el-elakadtak egy- egy lap oldalán, és olvastam. Dalszövegek, időpontok, fellépések. Dátumok.
Számomra mind használhatatlan adat. Az egyetlen élő kapcsolat, Rony és köztem, a gitárom volt. Amin megtanultam játszani. Jobban szemügyre vettem azt, a képet. Az anyám házában volt fényképezve, ebben biztos voltam. Még akkor is, ha a színes nyomtatott oldal volt, nem valódi fénykép. Fénykép…
Jutott eszembe, fénykép…Az eredeti képet kell megtalálnom, mert az többet mutat…El kell utaznom Rómába, anyám házába…Meg kell találnom Joe-t.
Olyan megérzésem volt, Joe szándékosan bujkál előlem. Lapozgattam azt a naplót, oda vissza, átnéztem minden zugát.
A gitáron kívül, Julia volt a mélypont. Sehogy nem állt össze, sehogy nem akart összeállni a történet, a dalszöveg, Éva, a gitárom és Rony között. Ha Rony ismerte az anyám, márpedig ismerték egymást, akkor Éváról szó eshetett. A gitárom pedig, nem hoztam el Rómából.
Ez így nem lesz jó. Gondoltam magamban…
Fogtam a laptopom, felmentem az internetre és rákerestem arra a dalszövegre, amit a naplóban találtam.
„ Rony-nak volt egy lánya Julia, aki beállt modellnek…”
Találtam egy videó klipet is.
Viszont ez a dal, az akkori Kill Time zenekar klipje volt. Julia címmel.
Valószínűleg Julia egy színész volt, hogy Rony lánya lett volna…kételkedtem…
Lánya? vagy a szeretője?
A dalszövegek nagyon furcsán tudnak megjelenni. A videóban egy fiatal nő táncolt, valójában akárki lehetett…
Lementettem a videót, de előtte alaposan átnéztem minden egyes részletét. Joe, Rony, is szerepeltek benne. Mindenki a maga módján. Zsombor viszont sehol sem látszott, még a neve sem volt fellelhető sehol…
Akárki írta a szöveget, valakinek az életéről írta, talán Juliáról szólt, talán másról, talán valakiről, akit nem is ismerek, vagy olyanról, akit nagyon is féltettem mindig is…
Hirtelen megcsörrent a mobilom.
- Szia – szólt egy kedves hang. Éva volt.
- Drága tesókám, aggódom érted. Mondd, merre vagy?
- Semmi baj. – Válaszoltam. Segítened kell nekem, ennyi az egész. Olyan cérnát fűztem a tűbe, amit csak a jó látó tud visszafűzni belé…
- Laci, megijesztesz…
- Semmi okod rá, hamarosan találkozunk. Jól vagy?
- Nem igazán. Felipe eltűnt.
- Eltűnt? – hirtelen elfogott az idegesség.
- Igen, hagyott egy levelet, hogy sürgős dolga akadt és vigyázzak magamra. Én ezt nem értem Laci, mi folyik itt?
- Nem tudom, Éva. Nem tudom.
- Van valami közelebbi információd, mégis hova mehetett?
- Nem tudom, tényleg.
Csak annyit tudok, hogy elutazott az országból.
Repülőjegyet vett, ennek utánanéztem.
- Elutazott…- hörögtem magamban…elutazott…
Jó oka lehetett rá, vagy a titkait nem volt képes már fedezni előtted.
- Éva, próbálj összpontosítani. Hívtad, kerested?
- Igen.
- És mit mondott?
- Azt mondta, amit a levélben leírt. Aztán nemrég találtam a szemetesben egy borítékot.
- Borítékot?
- Igen. Spanyolországban adták fel, valami Dorotea.
- Dorotea?
Dorotea, Julia, Rony…..
Egyre mélyebben forgolódó álmok, ebben a zűrzavaros zivatarban. Most már nem csak Joe-t, Juliát és az emlékeimet kellett megtalálnom, hanem Felipe –vel kapcsolatos kérdéseket is…
