Hamar lecsillapodtak a kedélyek közöttünk. Kiszellőztettem a fejem, kialudtam magam és megpróbáltam a valós dolgaimmal körberajzolnom magamat. Ha időm engedi, egyszer talán kiszínezem a világomat, a tarkabarka színeivel. Egyre csak azt gondoltam, hogy ez, csak a kezdet. Ha meghalok, a hirtelen indulatosságom miatt fogok a pokolra jutni. Aztán akkor égek és senki nem akar majd egy pohár jeges whisky-vel sem leönteni kínomban.
Úgyhogy, gálánsan, úriemberhez méltóan, ahogy illik, bocsánatot kértem Zsombortól, az eszem vesztette viselkedésem miatt, hogy ne furdaljon a lelkiismeret. De ő kisebb traumának fogta fel, szerinte „komolyabb sérülést szenvedtem el a balesetben”. Az aggódása, kissé bizakodóan azt sejtette, hogy van takargatnivalója.
- Zsombor, ne haragudj rám. A viselkedésem miatt. Az én véremben van a genetikai hiba, hogy hajlok mások lelkivilágába beletaposni egy pillanat heve alatt és ez nagy hiba. – kissé alázatos színleléssel mondtam ki ezeket a szavakat. El sem hittem, hogy képes leszek ilyesmire. Érdekelt az anyám, az apám története és a testvéremet magam mellett akartam tudni. Éreztem, hogy szándékosan halasztja az igazság feltárását előttem. Valami célja van, valamit titkol. Tudni akartam, miért.
Elmélkedésemet a nagy producer zavarta meg…
- Keményfiúnak látszani ma már alapkövetelmény. Divatos és ha még utálatossággal is párosul az már undorító! –válaszolta Zsombor sivár udvariassággal.
- De most az egyszer elnézem, a te állapotodban. Azt gondolom, hogy a stúdiómeló nagyon jó hatással lesz majd rád. Bár lesznek irigyeid. Nem mondom, hogy tehetségtelen vagy, mert nem vagy az. Ismerem a munkáid, de dolgoznod kell. Ha rendesen dolgozol, eredménye lesz, és ha eredménye lesz, akkor elégedett leszel, ahogyan én is. Talán az emlékezeted is kitisztul.
- Ó. miből gondolod? Tudom, hogy az ikertestvérem keresem. Csak azt nem tudom, hogy te, hogyan kerültél a képbe? ( Kegyesen hazudtam.)
- Évi vagány csaj. Igazi démon. – Hárította el a témát. Van az egyéniségében valami egyedi szépség, akit csak csodálni lehet. Hihetetlen számomra, hogy testvérek vagytok. Pláne ikrek. Két azonos kinézet. Két másféle vérmérséklet- mondta Zsombor.
Aztán egy széles vigyort húzott le a szája mentén. Egyenesen a szemembe nézett, és folytatta:
- A húgod, egy igaz jó nő. Ez az igazság. Nem sokkal azután ismerkedtem meg vele, miután hazajöttem Londonból. Először csak barátok voltunk, aztán kezdtem más szemmel nézni rá. Jártunk egy darabig. Érted, mire is gondolok. Megkértem a kezét.
Egy évig együtt is éltünk. A lakásom…
Azóta romokban hever. Ahogyan én is. Nem is tagadhatom le.
Látod te is. Nézz körül. Egy meggondolatlan lépésem volt, ez lett belőle.
- Megcsaltad? – vágtam rá azonnal. Bár nem hiszem, hogy sok közöm lett volna hozzá.
Viszont így is fél kézzel a magánéletében vájkáltam.
- Nem tudom, miért tettem. Elcsábítottak.
Röhögni kezdtem…
- Zsombor, a megcsalásra nincsen mentség! Ha annyira őt kívántad, miért kellett más?
Eszedbe nem jutott még, hogy képtelen vagy a monogámiára?
- Az énekesnő. A kollégája, azt gondolta, majd az égbe repül, ha velem kapcsolatba kerül. Túl szorosra fűztük a dolgot, de a fűző megszorult.
Kiteregette az egészet. Mint más a vizes ruháját a szárítókötélre. Kitudódott.
Én voltam a vétkes. S ami a legjobb az egészben, megérdemeltem, amit kaptam.
Elhallgatott. Majd kifakadt:
- Nos. Elégedett vagy azzal, amit elmondtam? Nyugodtan vesd rám, az első követ.
- Aha. – Suttogtam magamban, annyira halkan, hogy Zsombor, csak motyogást érthetett az egészből.
- A magánéleti válságom, legyen az én saját gondom. – fejezte be egyhamar.
Majd hozzátette:
- Egyszerűen azt kaptam, amit megérdemeltem. Mondtam. Ennyi. Aztán témát váltott.
- Laci? – Figyelt rám eltűnődve…
- Miért akarsz engem becsapni, hogy emlékezetkieséssel küszködsz?
Sakk. Matt.
Te léptél.
Én is léptem.
Holnap bemész a stúdióba és beszélsz Mr. Lantossal. Ja, és természetesen megismerheted az új „kollégádat” is. Remélem, nem fog csalódást okozni neked.
Talán, nem ártana az orvoshoz sem benézned. Az amnézia tettetés nem hinném, hogy súlyos betegségnek számítana, de sosem tudhatod, hogy mikor kerülsz olyan helyzetbe, amikor az igazságot sem hiszik el neked többé…
