Fáradt voltam, a sok gondtól és iszonyú másnapos. Harmadnapos, napok óta nem tudtam gondolkodni a normális tempómban. El kellett felejtenem újra mindent. Marita elhagyott. Erre nem számítottam, de nem bírtam hűséges lenni olyasvalakihez, akihez nem tiszta szerelem fűzött. Csak a vérem vitt ilyenkor a koncerteken, ő pedig olyan kacér szenvedélyes nő volt. Más mint Dorotea, ő megtestesítette nekem a Nőt.
Amikor még Spanyolországban éltem, minden percem vele töltöttem, amit csak tudtam. Vittem magammal a világban, nem kellett unszolni őt. Igazi fekete Kleopátrám volt Ő nekem. Kecses, karcsú járásával, kifinomult szellemességével levett a lábamról, aztán én mentem utána. Nem jártam a próbákra, folyton berúgtam, összevesztem mindenkivel, senki nem érdekelt…csak Dorotea….
Felipe – szólt közbe Laci. Lassan próbálnunk kellene. Ha nincsen ellenvetésed. Nagyon nem jó formában vagy, történt valami?
Nem szóltam, csak figyeltem a szemem sarkából kihulló könnyet, vakított az ablakon beáradó fény és mintha Dorotit láttam volna. Képzelődöm…
Aztán egy kislány képe rajzolódott ki az ablaküvegen…nem Doroti az, hát akkor ki Ő? Ismerősnek tűnt az arca. Igen…
Azon a képen vajon kit láthattam, amit a múltkori próbán csentem ki Laci kabátzsebéből? Őt? Mindegy.
- Nincs baj. Nincsen nő, nincsen sírás. Ismered azt a szöveget?
- Igazán humorodnál vagy Felipe, de ezzel nem oldasz meg semmit, ha elhagyod magad. Csak még jobban emészt a bűntudat. Laci a gitárját hangolta szinte rám sem nézett úgy beszélt hozzám, biztos voltam benne csak félig hallgat engem. Nem is érdekelte szerintem, csak úgy csinált. Azt gondoljam, úgy van, ahogy…
Kezdtem álmosodni és legszívesebben elhúztam volna a csíkot valami bárba. Valami kedvjavító Istennővel, egy pár üveg pezsgő társaságában. Bár tudtam, most nem menne, túl gyenge voltam az ilyesmihez az utóbbi időben. Állandósult az álmaimban Dorotea, hajtott valami belső nyugtalanság, hogy felkeressem őt.
Aztán eszembe jutott Zsombor. A kis megbízhatatlan. Londoni nagymenő.
Valahogy szétesett előttem a képkeret, s nem tudtam összeszerelni. Felnéztem hunyorogtam, s kételkedtem…
- Laci, ez a te Zsombor haverod…
- Nem a haverom – zökkent ki magából egy kis pillanatra. Mintha megsértődött volna.
- Szóval ez az Zsombor, aki nem a haverod, de barátodnak sem nevezhető alak. Így már jó lesz?
Kikerekedett kék szemekkel bámult vissza rám, mint aki meglepődött. Ez a hosszú fekete haj, a lányos arc mégis férfias tekintet még jobban megihletett a képpel kapcsolatosan. Volt közöttük valami egészen hasonló.
- Szóval. – folytattam. Ez a fickó, nem gondolod, hogy sántikál valamiben a hátad mögött? Eléggé sokat lógtok együtt. Honnan az ismeretség? Elvégre, bekerültél a stúdióba,van hozzá valami közöd? Szerintem, jobb ha vigyázol vele.
- Mi ez a kioktatás? – láttam rajta, hogy kezd kijönni a sodrából, de jó volt nézni, ahogy bedühödik .De szerintem csak a bizonytalanságát akarta palástolni.
- Ez nem iskola… nem oktatás!…Csak figyelmeztetés! Vedd annak.
- Ez magánügy, nem tartozik rád. Lehet, hogy abban igazad van, hogy nem ismerem elég jól, de kösz. Tudok vigyázni magamra. Egyébként, ő keresett fel. Most nála lakom. Egy ügyemet segíti rendezni.
-Na, nem mondod.
– Nem gondoltál arra esetleg, hogy kijátszik téged? Kíváncsi voltam mit titkol előttem Laci.
- És halad az ügy megoldása ? – ezt úgy mondtam, mint aki tudja, miről van szó.
- Őszintén szólva nem nagyon …
- Látod? Hát erről beszéltem. Csak magával törődik.
- Mint már említettem, ez elég bonyolult ügy. Nem egyszerű, mint egy rántotta.
- Valakinek az sem egyszerű…
Na jól van, Felipe.
Kicsit megpuhíthattam, mert amit ezután tett attól kissé leállt a lélegzetem. Elővette a fényképet és megmutatta nekem. Persze úgy tettem mintha akkor láttam volna először.
Ez a csaj az ikertestvérem, fogalmam sincs, hogy merre keressem. Évának hívják.
Zsombor jól ismeri őt. Legalábbis ő azt hiszi.
Elröppentek a gondolatok az arcom előtt. Valami felrémlett bennem hirtelen szívem felpumpálódott, próbálkoztam a lehiggadással…
Jól ment, rettentően jó színész voltam. Kiskoromban kezdődött, aztán a szerepjátékokig meg sem álltam. Néha magam sem tudtam, mikor kit formálok meg. Aztán felvettem az legkedvesebb naiv énemet…
- Nem tudok neked mit mondani. Helyes lány, az biztos. Annyit mondhatok csak – fűztem hozzá- hogy ha nagyon akarod akkor bármi lehetséges. Ne add fel. Meg fogod találni, ha hiszel benne, sikerülni fog.
Nem árultam el, nem terveztem semmit. Nem az én dolgom, csak botrányt kavarnék, ha most én lettem volna Laci útitársa ebben a kacifántos családi történet felgöngyölítésében.
- Nem is tud rólam Felipe, azt sem tudja, hogy vagyok. – bökte ki Laci egy éles szófordulattal.
- Biztos vagy ebben? Vagy csak ezt mondták neked?
- Biztos? Egyelőre abban lehetek biztos, amiben hiszek. S ha megkérdőjeleződne bármi is,
furcsának tűnne. Ennyi hazugságot én sem viselnék el.
Hazugság…- bókoltam neki.
A hazugság ott van a fejekben, még akkor is ha nem szándékosan csináljuk, kicsit mindig elhallgatunk ezt – azt, mert kínos lenne nekünk az igazság.
Igazság? Hát létezik olyan? Egyöntetűen senkinek nem lehet igaza. Mindenki igazat mond, aki hazudik hozzá egy kicsit. - filoztam Lacinak, már – már agyamat elvesztve menekültem volna ebből a barátságtalan stúdióteremből. Lacira vetettem pillantást.
Megnehezíti a helyzeted ez a fickó úgy érzem a szavaidból, így tényleg nem egyszerű. Zsombor ezért ugrott a képbe, igaz? Ismeri a lányt.
- Könnyű a felfogásod Felipe.
- Nagyon vicces!
- És tetszik a stúdiómeló ? – váltottam témát, mert nagyon kínosan érintett az a tény, hogy nem sikerül összehozni a mai próbát a srácokkal, Laci ilyen lelkiállapotában. Ráadásul késtek is. A dobost telefonon nem tudtam elérni. Így nehezen lesz itt ma banzáj.
- Beérem vele. Bár a fizetés, az nevetséges. - hümmögte Laci, elégedetlenül.
- Én tervezem, hogy többet kérek. Különben odébbállok. Külföldön persze minden más volt.
A stúdiózenélés már csak ilyen. Jó pénz van benne, s azt csinálod, amit előírnak. Az utóbbi szar érzés. De külföldön más. Most mindent kezdhetek újra.
Örültem, hogy ilyen hamar a munkára tereltem a szót ismét.
- Szerintem is, itt Magyarországon nehezebb érvényesülni. Itthon lehetsz ismert, de nem túl sikeres. Mi is az a siker? Hát, létezik olyan? – elmélkedett a nagy filozófus.
Új oldaláról kezdtem megismerni.
- Ha többet akarok, ha siker ízét kívánom, ahhoz külföldre kell vinni a zenét. Ez már csak így van.
- Angol perfect?
- Fogjuk rá. A káromkodásokat kivéve.
Jót derültem rajta. Félrehúzta a szája szélét, mint aki bűnnek tartja a csúnya beszédet.
- Fogjuk rá, én is. Itt van még a francia is. Én azon csak káromkodom. De a francia nők nyelvén értek, így perfect vagyok!
Elmosolyodtam.! Hát még én mennyire értettem a francia nők nyelvén. Éjjel – nappal értettem volna! Persze ez sohasem lesz így.
Dorotea meredten bámult rám, valamit súgni akart a fülembe, de nem értettem tisztán, eltűnt hirtelen a falak mögött. Pihennem kellene, kezdek megőrülni.
Közben akaratlanul is nyerni akartam vele szemben egy kis időt. Mégsem sikerült. Nagyon felöntöttem a garatra, nem bírtam józan maradni. Ketyegett a fejem, mint a csörgőóra mutatói.
Ha Évi előtt felderül az ég, akkor háttérbe kerülhet a zenélés. A tesóka lesz a szenzáció. Vagy botrányos lesz vajon a találkozás?
Nem súroltam tisztára a dolgokat a fejemben, nem az én bajom ez az egész. Majdnem felrobbantam.
- Felipe? Hahó? Elaludtál? Merre jársz? Úgy elméláztál. Ide sem figyelsz. Mintha itt sem lennék.
- Bocsi, csak tervezgetek. - Ami igaz is volt. Próba után még Andrással találkozom, ha van kedved lejöhetnél velem te is a zenekari fotózásra. Bár ezt nem gondoltam komolyan. Megmondtam, botrány kavarodna csak, arra nem vagyok hajlandó, hogy…
De mielőtt végigjárhattam volna a fejemben a gondolatot - Laci közbeszólt.
- Ki az az András?
- Az új basszusgitáros. A mostani elmegy, helyette lesz András, majd jövő héttől.
- Ó, s hogyan lehetséges az, hogy még nem találkoztam vele?
- Ismerem régebb óta.
Érdekes. Lantos nem említette, hogy új basszerosunk lesz.
- Mert még nem lett hivatalosan bejelentve. András kotyogta ki, mikor a múltkor…
- A múltkor mi….? – vágott vissza Laci.
Most nagyon gonosznak tűnhettem. A szerepemet túljátszottam. De nem mondhattam meg Lacinak, hogy András az az András, aki Évinek a vőlegénye volt. Teljesen felborult volna az egyensúlyom. Nem tudtam mit tehetnék.
Ha most elárulnám neki, rájöttem a kép alapján valóban testvérek, hogy Laci valóban azt az Évit keresi akivel capoeirázom.
- Most nem megyek veled, ha nem haragszol Felipe.
Megkönnyebbültem. El sem hittem, hogy képes voltam ekkorát lódítani. Bajok akkor lesznek, ha Andrással ütköznek.
- Nekem most nem jó, Tiborral találkozom.
- Tiborral? Ki az a Tibor, ha szabad tudnom?
- Egy kopó.
Most már teljesen kezdtem kiesni a hatáskörömből.
- Mi dolgod van neked vele, mondd? – értetlenkedtem, mert erre az egyre nem volt forgatókönyvem.
- Zsombor valamit elhallgat előlem. Ismeri az apámat is.
Ez egyre jobb lesz barátom, a családi bonyodalmak miatt teljesen ki fog esni a lábad alól a talaj, így nem lehet a koncertekre készülni. Hidd el, nem rosszból mondom, de itt munka van és határidős. Pár hét és el kell kezdenünk a turnét.
- Várjuk ki a végét. Egyik nap lemehetnénk a kozmetikába. Van egy ismerősöm, majd ő begyúrja a pofikánkat. Aztán egy kis fodrászat is.
Nálam ez már megszokott. Egy kicsit rendbe rakatjuk magunkat.
- He?
- Érdekes a stílusod, Lacika . Tényleg úgy tudsz néha viselkedni, mint egy nő.
- Lacika?
- Igen, ezentúl így foglak hívni, ha nem nagy probléma.
- Felőlem…Nevetni kezdett.
- Oké, ezt megbeszéltük, bár nem igazán csípem a női praktikák alkalmazását, természetesen magamon. Másképpen igen – vigyorogtam.
Elégedett voltam magammal, hogy mennyire jó színész tudok néha lenni. Bár most azért félig magam voltam. Tele jobbnál jobb szakmai és magánéleti ötletekkel. Ugyanakkor meg bizonytalanságérzettel is, valami szét akart szakítani. Laci előbb – utóbb kideríti az igazságot, és rájön, hogy gyáva voltam.
Spanyolországba vágyódtam, az igaz szívek Földjére, Dorotea-val. A múltamba merültem, nem akartam tudni arról, hogy bármihez is közöm van.
De ezt a hasonlóságot senki nem bújtathatja el, ami a két testvér között létezik.
Ki akartam várni a napokat. Tudtam András lépni fog, de ma itt volt a jó alkalom rá, hogy meggyőzzem.
Ne fedje fel Évit Laci előtt. Ennek a nagy találkozásnak, ennél hatalmasabb eseménynek kell lennie és spontán véletlennek, csak kettőjük között!
