Ha egy kicsit előregyalogolhattam volna az időben, azon nyomban előremásztam volna valamennyi lépést, csak azért, hogy megtudhassak valami információt arról, vajon Évi
az angyali szemeit mekkorára fogja kitárni, ha Lacival összetalálkozik.
Erre ma is megvolt az esélye, de nem gondoltam egy percig sem, hogy ennek éppen most kell megtörténnie.
Ezért örültem annak, hogy sikerült megakadályoznom, hogy erre sor kerüljön.
Volt egy jó tervem. Bár iszonyúan másnapos voltam, és ilyenkor képes voltam lepaktálni az ördöggel is. Beültem a kedvenc presszómba és rendeltem egy teát, hogy kitisztítsam a fejem az alkoholmámorból.
Egy bábjátékot készítettem elő és ebben az akarattal nem rendelkező főszereplőm Laci volt. Marionett bábúként képzeltem el őt, aki nekem engedelmeskedett.
Ha valaha ilyen naiv értelemmel képviseltem volna magamat bárhol a világban, ahogy ő tette, akkor én sem önmagam lennék. Évi, ha itt és most rájön arra, hogy az ikertestvére Zsombor lakásán „rejtőzik”, akkor sivatagi lavina fog megindulni és minden célom érdekében mondom: ezt nem engedhetem, hogy megtörténjen.
Minden illúzióm varázsát a csodás matétea tükrében láttam, és elégedettségem okán megkockáztattam még más valamit is: egy kis fondorlatosságot, egy csepp vonzerőt bevetve felruháztam magam: a jótevőnek, mitikus hősnek.
S arra gondoltam, hogy András segítségével csodálatos „Minervámat”, Évit beavatom az események sűrűjének forgatagába.
Inkább a hajléktalanok gyötrelmes életét választottam volna, mint azt, hogy Zsombor keblén élősködjek, mint a csótány, férgek, mint akik mindent felzabálnak, ami büdös, rothadó és íztelen. Az én számnak nem volt ínyére az ilyesmi.
De én védelmezni akartam kedves barátomat, nem bántani. De sem ódon bástyaként, sem az apjaként nem kívántam működni felette.
Kissé unalmasnak találtam, azt, hogy ma este ennyire szívén viseljem a sorsát.
A lányok ma sokkal jobban feldobták az életkedvemet. Elképzeltem, ahogy Minervám és kedves barátnője pörgött a táncparketten, az maga volt a pokol.
Bámulatos, hogy mennyire energikusak és észveszejtően átélik a zene erejét magukban.
Láttam, Évi buján felém kacsingat, és bűvöletemben a képzeletem talaját súroltam.
Viccesen visszaintettem, mint egy derék lovag és hihetetlen történelmi pillanatként éltem át a velem történteket.
Sok londoni pub-ban megfordultam annak idején, sok lány társaságában.
Ők ördögök voltak, a kacérság mércéjét hirdették. Nem mondtam semmire azt, hogy nem.
Persze sem a „Minerva” jelzőt nem lehetett rájuk kötözni, semmi áron. Egy- egy őrjöngő, féktelen tomboló koncert után, az ösztöneimnek hangot adva, kipróbáltuk
a marihuánás cigit. A lányaim: Silver Lady, Sister Morphine, Cousin Cocain, Brown Sugar nevével dicsőítették át az éjszakát. Ők messzebbre merészkedtek: mindenféle fortélyt belekevertek az életükbe és az enyémbe is.
Egy szempillantás alatt megváltoztatták énjüket és az enyémet is. Lassan elkárhoztattam az emlékeimet, egy kis időre, amint megláttam Irinát belibbenni a Vörös Oroszlán táncparkettjére.
De Évi? Már a kezdetek kezdetén megtestesítette bennem a végzet hatalmát.
Én akartam az a „barát” lenni, aki beavatja ismertetlen testvére hollétének dzsungelébe, s ugyanakkor a háttérben kívántam maradni és a véletlenek összeesküvésére akartam bízni ezt az eseményt.
Most azonban dübörögni vágytam a Banhofban, az „angyalkáimmal” egész éjszakán át,
egészen virradásig…
Összemosódott képzeletemben a lányok alakja, a mozgásuk olvadva arcom elé tépett, a dús mosolyuk most felém nyújtva hajlott a testemre, nyomta a mellkasomat. Két haragos nő izzott fel előttem. Nem valóság ez… és mégis, egy mágus lettem, nem hagytam elhatalmasodni a valóságot.
Tettem egy kis mézet a teámba, bár már nem ízlett így, nem volt igazán belevaló. Nem úgy, mint, ahogyan én a dalszövegembe. Halkan dúdolni kezdtem, kikapcsoltam magam a világból.
Vagy a világ kapcsolt ki engem önmagamból?
Mézízű kokain,
lüktetnek az ereim.
A vérem az éjszakában jár.
Hol van az a nő,
akit figyelek órákon át?
Mézízű kokain,
még meg sem sóhajtottalak.
Ritmusra táncoltál,
én botladozva vonaglottam.
Mézízű kokain,
testem fázik benned.
Hol van az a nő, akit kerestem?
Mézízű méreg,
Hova lettél tova?
Hova lett a nő?
Hova tűnt a csoda?
Mézízű méreg,
Az vagyok.
Egy csepp:
Neked.
Nőnek.
Magamnak.
Mézíz a remek.
