- Holnap este a Vörös Oroszlánban találka a vörös démonokkal? – piszkáltam fel Felipét az önelégült mosolyából.
- Neked nincs dolgod? Mesterséged mások magánügyeinek kihallgatása? – de ezt úgy mondta, hogy közben vigyorgott, mint aki előre extázisba esett a holnapi csajos találkozó előtt.
- Ez nem kihallgatás. Magadban beszéltél.
- Profi vagyok benne, főleg ha érdekel a dolog.
- Á…csajozásra adnád a fejed? És az én kicsikéimre fennéd az oroszlánfogaidat? Nekem ez nem éppen van ínyemre, elvégre én is ragadozó vagyok.
- Így gondolod? Szerintem a lányok a nagyvadak. Mi csak hagyjuk, hogy levadásszanak bennünket…
- Szeretnéd, ha így lenne, mi? – vágtam kissé hunyoros képet. Aztán tovább élcelődtem Felipével…
Kíváncsi voltam a lányokra, nagyon. Semmit nem tudtam egyikükről sem.
- Folyton csak jártatod a szádat. Kik ezek a csajok?
- Irina a földreszállt boszorkány, kissé nehéz falat. A másik lány…
Szóval ő szerintem még nehezebb…
- Hogy hívják? Úgy éreztem valamit próbál eltitkolni előlem. És nem is válaszolt egyértelműen a kérdésemre.
- A csaj operaékesnek tanul, capoeirázik és most tudtam meg. Jól elnevette magát megint. Valamitől mintha kissé vérszemet kapott volna…
- Szóval zenekari fotózás lesz ugye, amire te nem jössz, mert valami Tiborral találkozol.
Most meg én vigyorodtam el…És?
- És ő fog fotókat készíteni rólam…!
- Rólatok…- vágtam hozzá.
- Jól van na…- csendesedett Felipe.
- Ettől lelkesedtél annyira be? Olyan természetesnek vetted az egészet, de napok óta másról sem beszélsz…
- El kell adnunk magunkat, Laci. És egyszer el kell kezdeni. Miért hagynám ki ezt a lehetőséget?
- A bohóckodás neked lehetőség?
- A bohóckodás a lehetőség, elvégre csak egy reklámról van szó. Nem holmi könnyed aktfotózásról. Tulajdonképpen ezzel jót is teszek magamnak. Itt nemcsak pénzről van szó. Hanem a népszerűségről is. Úgyhogy, élek a lehetőséggel…
- Már itt tartasz? A komoly zenei életben kellene népszerűsítened magad…
Közben láttam rajta, hogy jót mosolyog magában. Rajtam.
- Jaj, ne légy már ilyen naív, Laci. Abban is megtettem a dolgom eddig, most csak folytatom...
Nagyon biztos volt magában. És ezt bírtam benne a legjobban, hogy olyan rutinos volt. Ellenben velem, aki holmi kis holland utcazenészként protezsálva került ebbe az egész zenekarba. Igazából fogalmam sem volt róla mit fogok csinálni, ha színpadra kerülök. Valójában ezért is kerestem Felipe társaságát, hogy tanuljak tőle, mert több minden volt bennem, amit nem engedtem magamból a felszínre hozni.
- Úgy érzem Laci, annak ellenére, hogy profi vagy éneklésből, nem vagy elég kiedzett a magabiztosság terén, kissé túl lámpalázasnak talállak. Ne is képzeld el milyen lesz a színpadon állnod.
Előre teljesen felesleges tevékenység.
És jól érezte. Én is gondoltam, hogy nehéz lesz Felipe mellett egy fejjel magasabbnak látszanom és ezen akartam változtatni. Aztán csak megszólaltam:
- Tudom, hogy Santana- val zenélned nem lehetett semmi. Csodálkozom rajta, hogy visszajöttél az országba. Vagy azon csodálkozom a leginkább, hogy egyáltalán miért Magyarországra jöttél?
- Ezt kérdezhetném tőled is Laci!
- Tudod nekem fontos a saját zenekarom, főleg ha a stúdiózenélés befuccsol. Már azon gondolkodom, jöhetnél a zenekaromba. Ez a stúdiózás, nem fog nekem tetszeni sokáig. Viszont ebben van a pénz, a másikban meg a szívem van benne…
Hirtelen ledöbbentem. Felötlött bennem a felismerés: A testvéremet jöttem vajon megtalálni és belecsöppentem ebbe a zenekarba ? Vagy a zenei karrierem egyengetem és teljesen elfelejtem, hol is keressem ?
- Eléggé el vagy bizonytalanodva, Laci. Te sem és én sem erre az idegölő melóra vágyunk. Ez csak pénz. Te is tudod. Megint ugyanarra a vágányra terelődtünk. Ejtsük a témát. Koncentráljunk inkább a holnapi bulira…
- Holnap bemutatom neked a fotós csajt, a barátnőjét és jól érezzük magunkat. Ez lesz a dolgunk. Semmi más. Ne légy ennyire lefrusztrálva.
Valami előre látható rossz érzésem lett, ahogyan Laci beszélt hozzám. Sok titok lappang abban az okos fejében, csak tudtam volna mi lehet az.
- Nem vagyok. Egész éjjel dalszövegeket írtam. Alig aludtam. Megszállta az elmém az alkotás szelleme, ilyenkor le sem tudom hunyni a szemem.
- Á, a művész ördög lelke ott lappang benned éjjelenként? Az remek. Egy vérbeli költővel állok szemben. De ezt eddig is tudtam. De holnapra tartogasd az energiádat. Nagy meglepetésben lesz részed, annyit elárulok.
- Nem mondod? Ennyire jó bigék?
- De még mennyire!
- Szerinted húznám az agyad, ha nem így lenne?
- Szerintem forralsz magadban valamit, mint boszorkányok az üstben a békákat.
- Nagy boszorkányság nem kell ahhoz, hogy felszedjünk őket.
Mielőtt szólhattam volna bármit is, András ordított egy nagyot felénk a teremből, hogy húzzunk vissza a próbára. Kész ideg volt a hangja. Na, és kit érdekel? Kinek képzeli ez magát? Az idétlen dalszövegeivel kitörölheti a seggét!
