Zsombor lerázott a telefonban. El sem hittem. A múltkor olyan őszintének véltem őt, mégsem hallgattam meg. Nem voltam rá kíváncsi egyszerűen. Azt mondta Rómában van, elutazott egy hétre, üzleti ügyben. Valamit motyogott, hogy nagy koncertszervezések vannak, sürgős volt elutaznia. Várjam meg, amíg hazaérkezik. A csapata koncertezik, szívesen, örömmel találkozik velem utána. Mégis olyan elutasító volt. Semmi tűz nem volt benne, ami azt a hangulatot adta volna, amit a múltkor. Mit akarhatott vajon?
Olyan álomvilág érződött körülöttem, volt valaki, akiben hittem, bár nem emlékeztem rá, de nem Felipe volt az. Felipe és Zsombor is egyértelműen titkolt előttem valamit. Ki kell derítenem mi az a titok! Nadja folyton kérdőre vont, pszichológushoz akart cipelni, a különös ihleteim miatt, de én nem kértem az orvoslásból.
Talán a történetem íróját kérdezhetném arról, mit tartogat még a számomra. Tulajdonképpen, az apámat is helyettesíti valaki más személy. Vajon hol keverem az illúziót a valósággal?
Az álmaink naplója majd választ ad rá. A válasz pedig még várat magára. Egy jó darabig.
